Vidéki kis edzőteremből jutott el az Európa bajnokságra
Ez a teljesítmény már önmagában is szép siker, ha ehhez pedig hozzátesszük, hogy mindezt 53 évesen, három gyermekes apaként, főállás mellett érte el, akkor egészen új dimenziókba emelkedik ez a teljesítmény.
Miklós 1997-ben kezdett el edzeni, akkor még főként hobbiból, mert szeretett sportolni. Aztán ahogy gyermekei megszülettek, és mindhárman sportolókká nőttek úgy érezte, hogy apaként olyan példát kell állítania, amire büszkék lehetnek fiai.
-Hogyan lett a hobbiból versenyzés?
- Ha az ember rendszeresen sportol, akkor nyilvánvalóan előbb-utóbb eszébe jut, hogy az érmeket és a díjakat a versenyeken adják. Csak azért sportolni, hogy az idő elteljen vele, ennyi idő után már nem volt elég. Vágytam az elismerésre, ezt pedig versenyen lehet megkapni.
- Mikor volt az első versenye?
- 2018-ban, 49 évesen Mastersként versenyeztem először. Példát akartam mutatni a sportoló gyerekeimnek. Meg nyilván magamnak is bizonyítani akartam, hogy nem vagyok puding.
- Milyen eredményei lettek a versenyzésnek?
- Az első országos bajnokságomon 6. helyezett lettem. Akkor még Masters I-ben, 50 évesen már átkerültem a Masters II-be. Utána lettem magyar bajnok pár alkalommal, és most 2-án részt vettem az első Európa bajnokságomon, ahol 4. helyezett lettem. Szerettem volna felállni a dobogóra, de boldogság, hogy pontszerző helyen végeztem. Jó kimondani, hogy pontot szereztem a magyar csapatnak.
- Munka és család mellett hogy fér bele az edzés és a versenyzés?
- Nem egyszerű, de megoldom. Általában amikor a fiaimat elviszem edzésre, amíg ők ott „dolgoztak”, én elmentem a terembe és letudtam a saját edzésemet.
-Hogy fogadták, hogy elkezdtél versenyezni?
- Nem igazán beszéltünk erről. Apaként példát kell mutatnom, ez nem is kérdés, a feleségem pedig csodálatosan viselte, nemcsak tolerálta az edzéseket, de támogatott és segített a versenysúlyom elérésében is. Sokat köszönhetek nekik. Korán elvesztettem édesapámat, de tudom, hogy ő fentről figyel, és most talán ő is büszke rám kicsit. De ennél is sokkal fontosabb, hogy a gyerekeim mit gondolnak. Amikor a vízilabdázó fiam azt írta, hogy büszke rám, minden más lényegtelenné vált.
- Mik a távlati tervek? Hogyan tovább?
- Szeretnék még egy dobogós helyet majd a következő EB-n, ha 17,5 kg-mal többet tudok nyomni, akkor felállok a dobogóra, úgyhogy nem elérhetetlen cél. Nem vagyok kiemelkedő tehetség, de nagyon kitartó vagyok. Ha nem Masters II-ben, hanem majd Masters III-ban, de tudom, hogy elérem a célom. Egy somogyi kisváros (Tabi Fitness Klub) sportolójaként eljutottam idáig. Nem fogok itt megállni. Át akarom élni az érzést, hogy lehajtom a fejem és a nyakamba akasztanak egy érmet. A mostani versenyen is 80 éves volt a legidősebb versenyző. Úgyhogy nekem is van még időm.
- Milyen volt a verseny hangulata?
- Ez nem foci, nem érdekel tömegeket, de akik ott vannak, azok tudnak egymásért izgulni. Az egyik magyar srác az első két emelését elrontotta, mindkettő érvénytelen lett. Az utolsó lehetőségénél emelt egyet a súlyon, megrázta magát, és Európa bajnok lett. Szenzációs volt átélni. Annyira tudtam az ő sikerének is örülni, hogy azt szavakkal el sem lehet mondani. Csodálatos élmény volt egy profin megszervezett versenyen részt venni.
- A 105 kg-s kategóriát ki nyerte?
- A nevét nem tudom, de egy litván versenyző volt. De egy akkor méretű férfi volt, hogy nem hittem el, hogy ő belefér a mi súlycsoportunkba. Döbbenetes teljesítményt nyújtott, méltán lett ő a bajnok, de még mindig nehezen hiszem el hogy mekkora termetű ember volt.
-Más lesz hétfőn munkába menni?
- Én azt hiszem, hogy kicsit igen. Nagyon sok mindenről le kellett mondanom idén, hogy ezen a versenye elfogadható eredmény érjek el. Úgyhogy igen, kicsit máshogy megyek be hétfőn dolgozni, talán kicsit magasabb is leszek, persze nem annyira, mint a litván.
Az utolsó mondta után kacag, olyan önfeledten, ahogy talán csak a gyermekek tudnak. Az biztos lelkileg jót tett Miklósnak a verseny. Jogosan büszke magára, én is büszke vagyok rá. Mint láthatjuk sosem késő elkezdni megkeresni az álmainkat. ott lesznek azok valahol, talán éppen egy lakótelepi garázs poros szegletében. Csak meg kell találnunk őket.
fotó: Majnik Miklós