Verőfényes napsütésben helyezték el Barcson Somogy vármegye első botlatóköveit. A rendezvényen körülbelül 80-90 fő volt jelen, akik néma fejhajtással emlékeztek az áldozatokra. Az emlékkövek a hajdani Kronberger villa előtti járdába kerültek. A botlatókő a második világháború alatt elhurcolt és meggyilkolt áldozatoknak állít emléket.

 A macskakőre rögzített 10×10 centiméteres réz emléktáblák, amelyeket az áldozatok egykori lakhelye előtt helyeznek el a járdába süllyesztve. Ezek a kövek a lakóhelyek mindennapjaiban teszik láthatóvá és kézzelfoghatóvá a történelmet. Nevükhöz híven rövid időre megállítják és – a személyes történetek bemutatásával – emlékezésre, elgondolkodásra késztetik az arra járókat, a véletlenül „beléjük botlókat”– írja róla a wikipédia.

Tegnap délután Barcson Kapolyi Vilmos főorvosnak, és feleségének Opler Irmának a köve süllyedt bele a járdába, néma főhajtásra késztetve az arra járókat.

Ezek az első emlékkövek Somogy vármegyébe, elhelyezésüket sok éves helytörténeti kutatómunka előzte meg, melynek feladatát Rózsás Márton helytörténész végezte el. Tőle hallhattuk tegnap az ünnepségen, hogy 1944. május 28-án 275 barcsi zsidót hurcoltak el a Nyíregyházáról odavezényelt csendőrök, akik közül a háború után mindössze 45-en tértek vissza Barcsra.

Kapolyi Vilmos 1911-ben lett a község orvosa, majd 1917-ben tiszteletbeli főorvosa, feleségével nemcsak a gyógyítás elkötelezett hívei voltak, de közéleti és karitatív tevékenységük is kiemelkedő volt.

Sok évvel a haláluk után is beszéltek arról, hogy a rászorulóktól sosem fogadott el pénzt a doktor úr, és ha szegény családhoz hívták, felesége mindig küldött táskájában egy üveg befőttet is a családnak.

De nemcsak róla emlékeztek meg a jelenlévők tegnap, hanem gróf Thassy Jenőről is, aki az életét köszönhette Kapolyi Vilmosnak, és ezért minden követ igyekezett megmozgatni, hogy kimentse őket a barcsi gettóból. Tevékenysége nem járt sikerrel, sőt őt magát is lecsukták, mégsem adta fel a reményt, hogy kiszabadítsa az idős házaspárt. A sikertelen mentőakció után Thassy gróf az ellenállási mozgalomban tevékenykedett, társaivel számos zsidó családot mentett meg a pusztulástól. Ezen tevékenységéért 1993-ban a „Világ Igaza” címet is megkapta, amelyet a jeruzsálemi Yad Vashem intézet adományozott számára.

Rózsás Márton emlékező szavai után felolvasták Yacov Hadas-Handelsman izraeli nagykövet levelét, amelyet ez alkalomra küldött az emlékezőknek.

Mint megtudtam, a „botlatókövek” elhelyezése sok éves kutatómunka eredménye, és elsősorban Rózsás Márton helytörténész úrnak köszönhető, aki helytörténeti kutatásokkal, publikációkkal kívánja megőrízni a barcsi zsidók emlékét. Ez a kutatás attól is volt olyan nagy kihívás, mivel a környéken minden zsidó eltűnt, így csupán a sírkövek és a részlegesen fennmaradt anyakönyvek alapján lehetett feltárni a korabeli eseményeket, az áldozatok neveit, személyes történeteiket és sorsukat.

Úgy gondolom, a „botlatókövek” elhelyezése Somogy vármegyében nagyon fontos mérföldkő az emlékezéskultúra területén. Remélem, hogy úttörő lépés lesz ebben a térségben is, alapköve egy hosszú és tartós emlékezési folyamatnak, amely lehetővé teszi, hogy az emberek soha ne felejtsék el az áldozatokat, így dr. Kapolyi Vilmost és Opler Irmát sem – írta meg gondolatait a nagykövet.

A barcsi avatáson és megemlékezésen szintén részt vett Schönberger András főrabbi, aki hangsúlyozta: fontos, hogy a nevekre is emlékezzünk, így a sorsok sem merülnek feledésbe.

A megemlékezés következő állomása, a hajdan volt zsinagóga (később Otthon áruház) épületében volt, ahol rövid képes összeállítás kíséretében meghallgathatták gróf Thassy Jenő visszaemlékezésének hanganyagát.

Délután pedig helytörténeti sétára került sor a barcsi izraelita temetőben.

Fotó: Hajmási Judit